itthon Művészet Modellek Nők Szórakozás Stílus Luxus Utazás Üzlet

A férfi fehérnemű fejlődése: az ókortól a modern stílusig

A férfi fehérnemű fejlődése: az ókortól a modern stílusig

A férfi fehérneműk, amelyek ma az olyan népszerű stílusokon keresztül ismertek, mint a boxerek és a rövidnadrágok, csak körülbelül egy évszázada hasonlítanak modern formájukra! De mit viseltek az ókori népek a ruhájuk alatt, hogy támogatást és kényelmet nyújtsanak a történelem során? Ez a cikk áttekinti a férfi alsóneműk fejlődését a legrégibb időktől a ma ismert modern stílusokig, és feltárja, hogyan változtatták meg a társadalmi igények és a divatirányzatok a férfiruházat rejtett belső rétegeit évezredek során. Olvass tovább!

A Biblia szerint miután Ádám és Éva nem engedelmeskedett Istennek azzal, hogy megették a tiltott gyümölcsöt, igyekeztek elfedni magukat. Tehát állítólag fügelevelet használtak első ruhájukként. Míg a fügelevelek az emberiség újszerű szerénységtudatát képviselték, valószínűleg kevés támogatást vagy vigaszt nyújtottak. Ennek ellenére ezek szolgáltak az emberiség legkorábbi kísérleteként a ruhatervezésre, miután elhagyták a primitív meztelenség állapotát. Ez az első ruhaválasztás a természettől megalapozta, hogy a külső öltözet végül hogyan alakuljon ki, hogy testreszabott belső rétegeket tartalmazzon, amelyeket kifejezetten a férfiak igényeire szabtak.

Az egyik legkorábbi dokumentált alsóneműt az ókori Egyiptomban látták. Tutanhamon királyt rengeteg finom szövésű vászoncsíkkal temették el, ami arra utal, hogy ágyékkötőként vagy alsónadrágként használták őket. A római ókorból származó mozaikok egyfajta brevet vagy támasztékot is ábrázolnak, amelyet mindkét nem viselt tunikák és tóga alatt. A régészeti leletek azt mutatják, hogy egyszerű hosszúságú puha szövetek használata számos társadalomban alaprétegként szolgált, mielőtt a nemek számára különálló ruhatervek jelentek meg. A kultúrák fejlődésével a belső ágyneműk úgy fejlődtek, hogy megfeleljenek a szerénységnek, valamint személyre szabott kényelmet, támogatást és higiéniát biztosítsanak, amely megfelel a férfiak és a nők eltérő igényeinek a történelem során.

A középkorban Európában a bő vászon vagy gyapjú bricsesznadrág népszerű fehérneműstílus volt, így született meg a ma is használt kifejezés. Ezek inkább külső lábruhaként szolgáltak, mint alsóneműként. A reneszánsz korszakban divatba jöttek a szorosan illeszkedő szövetből, például lenvászonból készült tömlők, amelyek testhezálló réteget biztosítanak. A bricsesznadrághoz hasonlóan a tömlő külső nadrág volt, amelyet nem feltétlenül rétegesnek szántak. Az ókori Rómában a braccae-stílusú nadrágot külföldi divatnak tekintették, amelyet nőiesnek tekintettek, szemben a férfias római tunikákkal. Ahogy a kultúrák változtak az évszázadok során, az alsótestek stílusa váltott át a felsőruházat és az alsó réteg között, a szerénység fogalmai, a viselet praktikusságai és a férfiasság felfogása, amelyet a különböző történelmi időszakok uralkodó esztétikája határoz meg.

Az ipari forradalom új hatékonyságot tett lehetővé a textilgyártásban. Az egyik kiemelkedő stílus, amely ebben az időszakban jelent meg, a szakszervezeti öltöny volt – egy darabból álló kötött alsónemű gombbal. A gyárakban tömegek számára gyártott univerzális öltöny általában hosszú ujjú volt, amely a csuklóig és a lábakig a bokáig ért. Az osztott ülésszárny lehetővé tette a felhasználók számára, hogy teljes levetkőzés nélkül hozzáférjenek a test funkcióihoz, ami növeli a kényelmet. Az uniós öltönyök teljes lefedettséget biztosítottak a testre, és különféle fogyasztói szegmenseket szolgáltak ki. A szabványos méretezési és összeszerelési technikák révén a szakszervezeti ruha széles körben elterjedt, mint megfizethető és praktikus alapviselet. Felemelkedése egybeesett a 19. század végi iparosodásból és urbanizációból eredő társadalmi változásokkal.

Az egyik népszerű, ma is hordott fehérnemű a szakszervezeti öltönyökből származott – a törzset és a végtagokat fedő teljes termikus fehérnemű-készletekből. Általában hideg időjárás elleni szigetelésre tervezett felsők és alsókként készült hosszú fehérnemű alapréteget biztosít olyan tevékenységekhez, mint a síelés és a jégkorong. A hosszú fehérnemű praktikus funkcionális viseletként jelent meg a hidegebb tevékenységekhez és az éghajlathoz. Tartós szövetszerkezetük és teljes testfedésük tartós stílussá teszik a hosszú fehérneműt a fehérnemű-kategórián belül.

1934-ben Kneibler megalkotott egy szűk szabású, láb nélküli alsóneműt, átfedő légyszerkezettel a jobb tartás érdekében, mint az akkoriban kapható bő boxer. Az innovatív rövidnadrágokat a jockstrap előnyeinek megidézéseként hirdetve Kneibler cége „jockey shortoknak” nevezte őket. A márka később Jockey néven vált ismertté, és a rövidnadrágot alapstílusként beerősítette.

Az 1990-es években egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a boxeralsók kombinálták a rövidnadrág és a boxer tulajdonságait. Testreszabott kialakításukban lábnyílások találhatók a könnyű mozgás érdekében, valamint rugalmas, rugalmas derékpánt és csípőt átölelő szabás a szilárd, mégis kényelmes tartás érdekében. Ahogy a karcsúsított ruházati stílusok egyre inkább javultak, a boxernadrágok kielégítették az igényt olyan alsóneműkre, amelyek nem korlátozták a mozgást, mint a rövidnadrágok, sem a testhezálló külső rétegek alatt, mint a boxerek, nem látszanak látható körvonalak.

Stílus
354 olvasott
2023. október 6.
CSATLAKOZZ HÍRLEVÉLÜNKRE
Legfrissebb frissítéseinket közvetlenül a postaládájába kaphatja.
Ingyenes, és bármikor leiratkozhat
kapcsolódó cikkek
Köszönöm, hogy elolvasta
Superbe Magazine

Hozzon létre ingyenes fiókot, vagy
jelentkezzen be az olvasás folytatásához.

A folytatással elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, és elfogadja Adatvédelmi irányelveinket.