itthon Művészet Modellek Nők Szórakozás Stílus Luxus Utazás Üzlet

Mi volt a Belle Epoque - kilátás Európa legfényűzőbb időszakára

Mi volt a Belle Epoque - kilátás Európa legfényűzőbb időszakára

A Belle Epoque, vagyis a „szép korszak” a folyamatos innováció és a határtalan lehetőségek légkörének időszaka volt, amely a 19. század végétől a 20. század elejéig áthatotta az európai kontinenst. Ebben a fényűző időszakban megjelentek a modern kényelmi szolgáltatások és az új trendek, amelyek sok várost, különösen Párizst, elképzelhetetlen gazdagság színterévé változtatták. A művészet és a design is virágzott ebben az időszakban, így olyan egyedi stílusok születtek, amelyek ma is rabul ejtik a közönséget. Ebben a cikkben elmélyülünk a Belle Epoque korszakot mozgató tényezőkben, kiemeljük a művészeti és formatervezési szcénák főbb szereplőit, és feltárjuk ennek az élénk időszaknak a végső hanyatlását.

A Belle Epoque, a luxus és az extravagáns időszaka az 1870-es években jelent meg Franciaországban, a gyors változások és fejlődés időszakában. Franciaország második birodalmának bukása után új remény és optimizmus ébredt a jövő iránt. A második ipari forradalom gazdasági növekedéshez vezetett, különösen az olyan városokban, mint Párizs.

Nem csak ez, hanem a Belle Epoque a díszítő- és képzőművészetben is nagy előrelépés időszaka volt. A művészeket új ötletek megvalósítására ösztönözték, különösen a modern város látványának megünneplésében. Ebben az időszakban új művészeti formák és irányzatok jelentek meg, amelyek a kor örömeiről beszélő, virágzó esztétikát hoztak magukkal. Az első világháború 1914-es kitörése azonban hirtelen véget vetett ennek a ragyogásnak. A "Belle Epoque" kifejezést csak utólag, a háborús borzalmakhoz viszonyítva találták meg. Ez az elveszett szép kor iránti vágyakozó nosztalgia tovább növeli ennek az időszaknak a vonzerejét, felidézi azt a hihetetlen energiát és kreativitást, amelyet a háború elfojtott. Ennek ellenére sok, a Belle Epoque-hoz kötődő művész öröksége fennmaradt a képző- és dekoratív művészet ragyogó példái formájában.

Georges-Eugene Haussmann báró élére állt Párizs városi megújításának, amely a város szellemiségének újjáélesztésében is szerepet játszott. Az 1850-es évektől az 1870-es évekig Haussmann a város középkori magjának nagy részét lerombolta, és nagykörúttal, elsöprő lakótömbökkel és jól ápolt parkokkal cserélte le. Gustave Caillebotte Paris Street, Rainy Day (1877) című alkotása örökítette meg ezeket a változásokat. A nagy szórakozóhelyek, például cirkuszok, zenetermek és kabarék fejlődésével együtt a párizsi táj módosításai olyan kulturális pillanatot hoztak létre, ahol a „látás és láthatóság” aktusa a legfontosabb volt.

A modern élményre összpontosítva a művészek kortárs témákat kezdtek felfedezni munkáik során. Az olyan új művészeti mozgalmak megjelenése, mint az impresszionisták, akik 1874-ben tartották nyitó kiállításukat, inspirációt találtak a párizsi életben. Claude Monet Gare Saint Lazare vasútállomás-ábrázolásaitól Pierre-Auguste Renoir kávéházi kultúrájának ábrázolásáig a Bal au Moulin de la Galette-ben, és Mary Cassatt elegánsan öltözött színházlátogatók matricáiig az In the Loge-ban ezek a művészek a modern világ pillantásait ejtették. szórakozás. Azonban nem voltak egyedül azzal, hogy a művészetet új irányokba terelték.

A Belle Epoque korszakban a bútorok és ékszerek stílusának egy sora volt tanúja, amelyek a kor eklektikus ízlését tükrözték. Míg egyes tervezők, mint például Francois Linke, továbbra is a 18. században népszerű rokokó stílusú díszes darabokat gyártottak, mások olyan új megközelítést választottak, amely az eleganciát természetes vagy áramvonalas elemekkel ötvözte. Ennek az időszaknak a legjelentősebb mozgalmai és tervezői közé tartoztak:

A szecessziós esztétika, amely az áramló vonalakat és a természetes formákat ünnepelte, gyakran szerves és féldrágakőanyagokat is magában foglalva. A szecessziós bútorkészítők, mint például Louis Majorelle, mély fatónusokat és aranyozott bronz akcentusokat használtak, hogy finom, mégis feltűnő darabokat hoztak létre, amelyek egyesítik az otthon különböző elemeit, a hálószoba garnitúráktól az íróasztalokig.

Ezt a korszakot a bútor- és ékszertervezési irányzatok változatos skálája jellemezte. Az egyik ilyen irányzat a szecesszió, amely természetes formákat és anyagokat alkalmazva finom és díszes bútordarabokat hozott létre. Louis Majorelle jelentős bútorkészítő volt ebben a stílusban.

Az Art Deco viszont precízebb és geometrikusabb megközelítést alkalmazott a tervezésben. Eugène Printz és Jacques-Emile Ruhlmann két befolyásos Art Deco tervező volt, akiknek munkái nagymértékben befolyásolták a 20. század modernista designtrendjeit.

Az Arts & Crafts Movement, amelyet olyan tervezők vezettek, mint Gustav Stickley és Charles Rennie Mackintosh, hangsúlyozta a hagyományos gyártási gyakorlatok fontosságát és terveik kézzel faragott tulajdonságait. Míg az Art Deco mozgalomhoz hasonló pontosságot terveztek, az Arts & Crafts tervezői a művész keze jelenlétét ünnepelték alkotásaikban. Az eredmény olyan bútorok és dekoratív művészet lett, amely magas színvonalú kivitelben büszkélkedhet, és elkápráztatta a szemet.

Művészet
2826 olvasott
2023. április 7.
CSATLAKOZZ HÍRLEVÉLÜNKRE
Legfrissebb frissítéseinket közvetlenül a postaládájába kaphatja.
Ingyenes, és bármikor leiratkozhat
kapcsolódó cikkek
Köszönöm, hogy elolvasta
Superbe Magazine

Hozzon létre ingyenes fiókot, vagy
jelentkezzen be az olvasás folytatásához.

A folytatással elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, és elfogadja Adatvédelmi irányelveinket.